A nemzetközi nőnap megteremtői vélemények szerint az egyszerű, mindennapi, de mégis az igazi történelmet formáló nők napja. Állásfoglalásuk szerint olyan sorsdöntő küzdelmet elevenít fel, amelyet a nők hosszú évszázadokon keresztül vívtak azért, hogy a saját társadalmukban is egyenlő jogokkal, lehetőségekkel élhessenek. Legyen joguk mindahhoz, amit férfitársaik tehetnek. Valójában a mai szemmel nézve nem is tűnik olyan rettentő nagy álomnak az, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak, vezető pozíciókat tölthessenek be, szavazati joguk legyen. Mára mindez természetes, sőt kimondottan előnyös is civilizált társadalmunkban, hogy a nők elfoglalhatták a férfiak mellett megérdemelt helyüket. Nagy utat tettek meg ennek érdekében.

1857. március 8-án emberibb, kulturált munkafeltételeket, magasabb fizetést követelő textilipari női dolgozók tüntettek New York végeláthatatlan utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatban fogadták el a nők hivatásszerű munkavégzését. Végre ez a határozat volt az, amely véget kívánt vetni az évezredes sztereotípiának, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van a fakanál mellett.